"Budapest várhat míg vége van a nyárnak.."

Na ja, ezzel csupán az az egy baj van hogy egy hónap plusz-minusz egykét nap és vége van a nyárnak. Utálom az évnek ezt az időszakát. Mikor eljön az augusztus egy csapásra megváltozik minden.

Mert ilyenkor két érzés közt csapongok. Az egyik lehetőség amikor kétségbe esetten erőlködöm és igyekszem egy napra minél több nyári programot bezsúfolni, kiélvezni a nyár utolsó napjainak, perceinek mindegyikét. De persze közbe végig érzem hogy ez nem az igazi, csak erőltetett dolog, mert legbelül marcangol az az érzés aminek a második lehetőség alkalmával totálisan átadom testem lelkem.

Ez az eset pedig az amikor teljes letargiába esem és egész nap semmit nem csinálok, minden barátommal és a családommal is kiállhatatlanul viselkedem és egész nap savanyú arccal azon rágódok hogy vége a nyárnak, eszembe jut minden fájdalmas jövőkép, és magamba roskadva azon évődök hogy mi vár rám augusztus 31-e után ismét.

Valahogy azt hittem hogy az idei nyár más lesz mint a többi volt, erre mi történt ? Megint semmit nem csináltam egész nyáron, na jó-jó az eleje egész pörgősen-nyarassan indult, de aztán bepunnyadt, az időjárás is folyton elromlik napokra és akkor arra ébred az ember hogy már megint itt az augusztus ?

Hát persze mert hinni a templomban kell...

"Októberben betöltöm a tizennégyet"

Sok embertől hallom, hogy a mai fiatalok milyen gyorsan érnek és mennyire korán kezdenek mindent kipróbálni. Tudom én is ! A tesóm is szokott mesélni hogy mik zajlanak a sulijában, de azért tegnap vagyis bocsánat ma igencsak meglepődtem amikor két óra fele a parton iszogatva barát nőmmel összeakadtunk három kis részegeskedővel.

Kapásból látszott rajtuk hogy teljesen kiütötték magukat. Képzeljétek el a teljes részegséget, amikor megállni sem tudtok a lábatokon, akárkivel szóba elegyedtek, simán megégetitek a mellettetek állót a cigivel és a többi. Furcsa volt őket nézni, bevallom saját magamra emlékeztettek, bár az már három éve volt. Na nem mintha ma szent lennék, de most már tizenkilenc vagyok és nagyon nagy banzájnak kell lennie ahhoz, hogy én is így elintézzem magam. Pedig bizony volt amikor engem is csak a fal tartott meg, de akkor én tizenhat voltam. Ők viszont csak tizennégy évesek voltak sőt az egyiküknek még addig is hátravan három hónap.

Koruktól eltekintve nagyon rendesek voltak, végül is úgy alakult hogy kb. két órán át beszélgettünk velük, megtudtuk a fél életüket, segítettünk hányni a leányzónak és teljesen összespannoltunk. Jókat nevettünk velük és rajtuk. Hihetetlen élmény volt, sosem hittem volna hogy 3 tizennégy éves kamasz lesz a tegnapi buli fény pontja, mert hát igencsak szórakoztatóak voltak.

És igen még csak most mennek nyolcadikba, azt hiszem igazak a hírek a fiatalok korán kezdik, amúgy általában elítélem az ilyent, én tizenkét évesen még fogócskáztam, ezek meg már bulizni járnak...De ez most tetszett, aranyosak, jó fejek voltak, nyitottak, lehetett velük rendesen beszélgetni(mert azért már közben józanodtak) és ami a legfontosabb, ők nem az a minden pasinak felkínálom magam és minden csajt megszerzek ma éjjel fajta voltak.

Összességében a tegnapi csaj buli nagyon jó volt, ez a sztori csak egy kis része az egész éjjelnek, szóval megérte kimerészkednem a hőségbe.

Amúgy lehet hogy tényleg úgy lesz ahogy barát nőm jósolja lassan már a 13 éveseké a világ :D