"Budapest várhat míg vége van a nyárnak.."

Na ja, ezzel csupán az az egy baj van hogy egy hónap plusz-minusz egykét nap és vége van a nyárnak. Utálom az évnek ezt az időszakát. Mikor eljön az augusztus egy csapásra megváltozik minden.

Mert ilyenkor két érzés közt csapongok. Az egyik lehetőség amikor kétségbe esetten erőlködöm és igyekszem egy napra minél több nyári programot bezsúfolni, kiélvezni a nyár utolsó napjainak, perceinek mindegyikét. De persze közbe végig érzem hogy ez nem az igazi, csak erőltetett dolog, mert legbelül marcangol az az érzés aminek a második lehetőség alkalmával totálisan átadom testem lelkem.

Ez az eset pedig az amikor teljes letargiába esem és egész nap semmit nem csinálok, minden barátommal és a családommal is kiállhatatlanul viselkedem és egész nap savanyú arccal azon rágódok hogy vége a nyárnak, eszembe jut minden fájdalmas jövőkép, és magamba roskadva azon évődök hogy mi vár rám augusztus 31-e után ismét.

Valahogy azt hittem hogy az idei nyár más lesz mint a többi volt, erre mi történt ? Megint semmit nem csináltam egész nyáron, na jó-jó az eleje egész pörgősen-nyarassan indult, de aztán bepunnyadt, az időjárás is folyton elromlik napokra és akkor arra ébred az ember hogy már megint itt az augusztus ?

Hát persze mert hinni a templomban kell...