"A legszürkébb emberben is van becsülendő érték"

..."Tudja, hogy abból is lehet jó ember, akinek a családja...hát... nem az igazi, na. De vannak, akik ezt nem értik meg. Vannak, akik mindig a szemedre vetik... Még olyan is van aki inkább azt mondogatja, hogy hosszú csontjai vannak, nem azt hogy: vagyok, ami vagyok, minek szégyelljem? "Sose szégyelld a származásodat - erre tanított az apám. - Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni." És igaza volt. Nem tudom, hova tettem az eszem. De tanultam belőle. " ...

A fenti idézet a kedvenc könyvsorozatom egyik kötetének lapjait tarkítja. Ehhez a részhez szombat este értem el a regényben, és ez a pár sor jó 10 percre kizökkentett az olvasásból. Mert bizony úgy van ahogy Hagrid mondta: "vannak akik a szemedre vetik" ...

Olyan emberek akik a legnagyobb élvezettel az orrod alá dörgölik hogy sárvérű vagy, hogy mugli vagy, hogy félóriás vagy, .... hogy kövér vagy.

Jólvan, kifejtem hogy értsétek honnan jöttek ezek a gondolatok... Szóval...
Pénteken bulizni indultunk az egyik barátnőmmel, azonban mielőtt bementünk volna a szórakozóhelyre, meglátogattunk egy szupermarketet dohányárú beszerzés céljából. Majd ottmaradtunk a parkolóba iszogattunk és beszélgettünk mivel már régen láttuk egymást és volt mit mesélnünk...

Hanem egyszer csak odajött egy körülbelül velünk egy korú 17-19 éves lány és nagyjából ugyanennyi kort megélt fiú haverjai, úgy öten. Eleinte teljesen normális részeg jóarc fiataloknak tűntek akik jöttek ismerkedni és közösen piállni. Aztán elkeztdek a fiúk ércelődni, beszólogatni. Először nem is vettük fel nem válaszoltunk, mintha meg sem hallottuk volna, aztán megunták hogy nem tudnak bosszantani, mert csak az értelmes kérdésekre feleltünk (hol laktok..) és el is indultak, viszont a lány távozóban odavetette az egyik fiúnak hogy: " hallod ezek milyen rondák..." Elszakadt a cérna, utánna szóltam be kell valljam erre már én sem tűrtőztettem magam: "Hát ne haragudj nézz már magadra te sem vagy egy gyönyőrűség"

Erre persze a roppant öntudatos lány akinek soha nem szól be senki, mert valószínűleg ő a legmenőbb az osztályban rögtön visszafordult és felháborodva harsogta hogy: "beszólt hallottátok beszólt". Szó-szót, sértés-sértést követett..veszekedtünk.. Aztán megelégelte barátnőm is és megkérte hogy menjenek el, mert ők jöttek ide kötöszködni, ez sem tetszett persze a lánykának, de a barátai kicsit észhez tértek és érezték hogy mostmár túl messzire megy és elvitték..

Hát ennyi a sztori. Másnap pedig mikor olvstam Rubeus monológját hirtelen belém hasított az érzés, nagyon rosszul esett amit a lány művellt. Megtörtént az előítélet a vadőrrel, velem és számtalan emberrel a világon. Naponta találkozunk ilyennel végülis, de akkor is ugyanaz az egy szó motoszkáll a fejemben mint a szombati 10 perces merengés alatt: Miért ?

Lehet hogy én vagyok fordítva bekötve, de soha nem bántottam és nem is fogok bántani embert azért mert más, van olyan barátnőm aki nagyon sovány és van oylan is aki velem egy súlyú, volt olyan osztálytársam aki nagyon szép arcú volt és olyan is aki csúnyácska volt, és mégis mindegyiküket szeretem...

De a végére íme egy másik idézet: " Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan" ...